I. Elvi alapvetések

- A Köztársaság Kormánya meg kívánja újítani a magyar-magyar kapcsolatokat, az anyaország, valamint a határon túli magyar közösségek közti viszonyt és ezért koncepcióváltásra törekszik a nemzetpolitikában. 

- Bár 2007. január 1. után a külhoni magyarok több mint 90%-a azonos gazdasági és politikai keretek között él az Európai Unión belül, sem a környező országok, sem az Unió nem pótolhatják azt a szerepet, amelyet az anyaország lát el külhoni kisebbségei tekintetében. A magyar kormánypolitikának ugyanis azokat az egyenlőtlenséget kell oldani, melyek a kisebbségi létből következnek. Ezek az egyenlőtlenségek részben öröklöttek, részben fennáll az esélye, hogy az új történelmi helyzet adta lehetőségek mellett, újabb egyenlőtlenségek is kialakulnak. 

- A magyar Kormány és a külhoni magyar közösségek kapcsolata a kölcsönös felelősségvállaláson és együttműködésen alapul. Csak ez a szemlélet képes kiszabadítani a külhoni közösségeket a pártpolitikai játszmákból, a támogató-támogatotti szerepekből. A magyar-magyar együttműködés másik fontos alapelve a be nem avatkozás politikája a határon inneni és túli magyar közösségek vonatkozásában egyaránt.

- A nemzetpolitika kapcsán méltatlanul kevés szó esik a Kárpát-medencén kívül élő diaszpóra közösségekről, az ún. nyugati magyarságról. Globalizálódó világunkban új lehetőségek nyílnak a velük való együttműködésre. Fel szeretnénk kérni őket, legyenek Magyarország és a magyarság ügyének támogatói, kapcsolódjanak be a történelem adta új helyzetből adódó feladatok realizálásába.

- Olyan irányba kell előrehaladnunk, amely a nemzeti identitás megőrzésének támogatása mellett sokkal jobban koncentrál a szülőföldön való boldogulás és gyarapodás gazdasági-szociális feltételeire. Vagyis olyan nemzetpolitikát kell folytatni, amely az identitás-megőrzésre koncentráló normatív támogatáspolitikából és a versenyképességet, a gazdasági-társadalmi előrehaladást szolgáló fejlesztési stratégiák rendszeréből áll. Erre azért van szükség, mert az európai uniós tagság nem garancia, csupán lehetőség. A magyar érdekérvényesítés kerete, a modernizáció hajtóereje, ha megragadjuk és kihasználjuk az ezen keretek által biztosított lehetőségeket. 

- A felzárkózás, az együttműködés, a közös fejlesztési stratégiák, közös térség és intézményfejlesztés kialakítását kell előtérbe helyezni, mely tízezrek, százezrek számára teszi lehetővé a nemzetegyesítés cselekvő megélését. Az Európa Unió pályázati rendszereivel kompatibilis módon, közösségépítést szolgáló normatív támogató és fejlesztési politikát alakítunk ki, a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódóan, építve az együttes kormányüléseken elért eredményekre. A nemzetpolitika megújítása során az a cél vezeti a Kormányt, hogy az e területhez kapcsolódó erőforrások a szellemi és gazdasági értéktöbblet teremtést szolgálják. 

- Miután a határon túli magyarság lakóhelye, életminősége és a szülőföldjének adottságai okán eltérő helyzetben van, szükségszerű, hogy az alapvető célok azonossága mellett differenciált lépésekre kerüljön sor.
 
- A Kormány érzékenyen követi, hogy a magyar közösségeknek az identitás megőrzéséhez, a kisebbségi és közösségi lét megéléséhez fűződő legitim igénye és - a nemzetközi közösség által általánosan elismert normák szerint alapvetőnek számító - jogai hogyan érvényesülnek. Amikor a demokrácia alapelveivel, az emberi jogokkal és a kisebbségi jogok európai normáival ellentétes lépéseket, illetve a magyar közösségek érdekeit sértő, jogaikat csorbítani igyekvő törekvéseket tapasztal, a Kormány a kétoldalú kapcsolatrendszer minden rendelkezésre álló lehetőségét éppúgy, mint az Európai Unió, illetve más nemzetközi szervezet valamennyi lehetséges fórumát és formációját felhasználja arra, hogy ezekkel a jelenségekkel szemben fellépjen.

- A változásokra tehát figyelemmel kell lenni: A magyar kormány e területen végrehajtott intézményi átalakítása ennek jegyében folyt ezekben a hónapokban. A feladat: nem csak azokat a lehetőségeket kell maradéktalanul kihasználni melyek az EU térségünkbeli kibővüléséből adódnak, hanem különös figyelmet kell fordítani a kisebbségi létből adódó versenyhátrányra és az ebből a közvetlen lehetőségből egyelőre kimaradókra is: Vajdaság és Kárpátalja magyarjaira. 
 
II. A támogatáspolitika és fejlesztéspolitika intézményi hátterének kialakítása - szervezeti intézkedések

1. Az átalakítás elvi háttere

Magyarország eddig is sok segítséget nyújtott a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek, de meggyőződésünk, hogy új elvek alapján, az eddigi hangsúlyosan támogató politika az együttműködés, a közös felelősségvállalás kerül előtérbe. Így a források hatékonyabb felhasználása is lehetővé válik. 
Az új politika ezért - hangsúlyozottan nem csak segélyezés - több lábon áll. Ugyan akkor a támogatási rendszeren belül kezdeményeztük az átláthatatlan, sokcsatornás, gyakran párhuzamos támogatásokat nyújtó rendszer megreformálását. A Szülőföld Alap bővülő forrásokkal és feladatkörrel a legjelentősebb pályázati lehetőséggé válik a külhoni magyar programok számára az oktatás, a kultúra és a tudomány területein. 
Nem lehet azonban minden támogatást pályázatoktól függővé tenni: a rendszer igényli a stabilitást, a kiszámíthatóságot, a tervezhetőséget, ezért megmaradnak a költségvetési normatív jellegű támogatások is: a témában érintett szaktárcák továbbra is folytatják ezen feladataikat (ld. oktatás, kultúra), támogatják az identitásmegőrző programokat, végrehajtják a kedvezménytörvényt. A Miniszterelnöki Hivatal a külhoni magyarság véleményét meghallgatva alakítja ki a nemzeti jelentőségű intézmények és programok körét, melyeket előre tervezhető módon kívánunk támogatni - a minőségbiztosítási szempontok fokozott érvényesítésével.
A rendszer új pillére az uniós forrásokra alapuló fejlesztéspolitika. Feladatunk itt a külhoni magyarok lehetőségekről való tájékoztatása, versenyképességük növelése, a források eséllyel történő megszerzésére való felkészítésük, helyzetelemzés a közös térség és intézmény fejlesztés érdekében. 
A szomszédos országokban élő magyarságot a magyarországiakkal együtt, egyszerre kell egységes egészként kezelni, s így bevonni őket a hazai és uniós lehetőségek kihasználásába, így például megnyitni számukra a hazai felsőoktatást; de egyúttal figyelembe venni a regionális sajátosságokat, a lemaradó régiók versenyhátrányát csökkenteni. Az identitás megőrzése és a szülőföldön való boldogulás célként való meghatározása ma már kevés: a kisebbségi létből fakadó egyenlőtlenségeket kell csökkentenünk. 
 
2. Intézkedések

Hogy mindezeket a célokat meg tudjuk valósítani, át kellett alakítani a nem kellően hatékony, túlbürokratizált, széttagolt támogatási rendszert:

• A pályázati úton segítséget nyújtó csatornákat összevontuk a Szülőföld Alapba, ennek értelmében megszűnik az Apáczai, az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítvány, és 2007. január 1-től a Szülőföld Alap új strukturális rendszerrel működik. 
• Módosításra került a Szülőföld Alapról szóló törvény: megszűnt a Tanács, feladatát a miniszterelnök által vezetett regionális egyeztető fórum váltja fel, ahol a határon túli magyarság választott vezetőivel vitatja meg az adott régiók aktuális fejlesztési elképzeléseit. Az új kollégiumok szigorú összeférhetetlenségi szabályok mellett, politikamentesen végzik majd szakmai tevékenységüket. A három kollégium főbb feladatkörei: oktatás, kultúra, önkormányzati együttműködés, média. Mindezektől különválasztva, professzionális iroda látja el a pályázati döntések végrehajtását. Ezzel elérhetővé válik, hogy az érintett célcsoport legitim vezetőivel való egyeztetés után véleményük messzemenő figyelembevétele mellett szakmailag feddhetetlen, depolitizált egyedi döntések szülessenek felelős magyarországi tisztviselők részvételével.
• A támogatási rendszer átalakítása nem jelenti a források csökkentését, ugyanakkor azzal, hogy a forrásokat nem a szétaprózott intézményi struktúra fenntartására költjük, a jelenleginél hatékonyabbá, átláthatóbbá, követhetőbbé válik a támogatások felhasználása. A korábban a Munkaerőpiaci Alapból a határon túli szakképzésre fordított összeg sem vész el: ezt ezután a Szülőföld Alap fogja pályázati úton elosztani. 

A magyar szervezetek vezetőivel lezajlott konzultációk során kialakult a Nemzeti jelentőségű intézmények és programok (elsősorban az anyanyelv megőrzése, az oktatás és a kultúra területére kiterjedő) köre:

• A finanszírozás előfeltétele az intézmények és programok átvilágítása, és azok egyértelmű elkülönítése a politikai szférától. A nemzeti jelentőségű intézményekről, programokról a Kormány és a külhoni magyar közösségek képviselői állapodnak meg. Ezzel egyidejűleg a Kormány kialakítja a nemzeti jelentőségű körbe sorolt intézmények, programok hosszú távú, kiszámítható finanszírozásának rendszerét.
• Olyan intézményeket és programokat kell támogatni, amelyek használható végzettséget/előnyt jelentenek az azt elvégzőknek.
• A magyar közösségek sajátos helyzetét figyelembe véve differenciált módon kell támogatást adni; továbbra is nagy figyelmet kívánunk fordítani a Vajdaságra és Kárpátaljára. (Ez az elv érvényesül a Szülőföld Alap előirányzatainak felosztásában már ma is). Ez utóbbi régiókban a fejlesztési stratégiák megvalósítása mellett az intézményrendszer támogatása kiemelt cél.

Alapvetően új elemként megtörtént a határon túli magyar közösségekkel kapcsolatos politikába a fejlesztéspolitika koncepcionális bekapcsolása:

• A határon átnyúló együttműködésekhez és a régiók fejlesztéséhez kapcsolódó, illetve a gazdaság- és intézményfejlesztési célok ellátása más rendszerben, az e célokra rendelkezésre álló források (ROP-ok, ETE) hatékony felhasználásával történik. Az Új Kézfogás Közalapítvány a Magyar Fejlesztési Bank segítségével létrehozott intézmény (a Corvinus Zrt.) keretében fog működni a továbbiakban a szomszédos országok kis- és középvállalkozásai versenyképessége növelésének érdekében. 
• Az uniós regionális programok nagy lehetőséget jelenthetnek a határok melletti vagy azokon átnyúló fejlesztések számára is, hiszen összességében 1.100-1.200 Mrd Ft "lehívására" lesz lehetősége a térség lakóinak - az ágazati (gazdaságfejlesztési, közlekedési, környezetvédelmi stb.) programok forrásai mellett.
• A fentieken túl Magyarország a 2007-2013 közötti időszakban részt vesz az Európai Területi Együttműködés keretében a szomszédos országokkal közös fejlesztési programok megvalósításában. Ezek keretében a határokon átnyúló fejlesztésekre az érintett területek lakossága összesen - a nemzeti társfinanszírozással együtt - mintegy 120 Mrd Ft-ot használhat fel. A szomszéd országokban, a Magyarországgal határos régióra fordítható uniós támogatás a következő 7 éves költségvetési periódusban - az ottani nemzeti társfinanszírozással együtt - további mintegy 70 Mrd Ft pénzeszköz bevonását teszi lehetővé, így a határ menti együttműködésre együttesen közel 190 Mrd Ft-ot elérő forrás áll majd rendelkezésre. A transznacionális operatív programok további források felhasználását teszik lehetővé a határterületektől távolabbi régiókban, mintegy 10 Mrd Ft nagyságrendben. A feladat az, hogy az adott térségben élés jogánál fogva, minél több magyar kapcsolódjon be a szomszédos országokban ezekbe a programokba.

E területen az államigazgatási szervezetrendszerben is jelentős változások történtek:

- A Miniszterelnöki Hivatalba integrálódott a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), mely nagy létszámmal végezte feladatát, de hatékonyságát a támogatottak részéről is sok kritika érte, s jelentős a szomszédos országok magyarsága támogatására szánt forrást élt fel maga az intézmény, saját működtetésére.
 
- Megjegyzésre érdemes, hogy szintén integrálásra kerül február 1-jétől a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, annak érdekében, hogy a határon túli magyarság és a hazai kisebbségek ügyének koordinációja a legmagasabb szinten, a Miniszterelnöki Hivatalon belül önálló szakállamtitkárságon belül történjen.

- A HTMH jogutódjaként 2007. január 1-jén alakult meg a Külkapcsolatokért- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárság szervezeti egységeként a Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya, mely jelentősen csökkentett létszámmal és letisztult profillal veszi át a kormányprogram vonatkozó részeinek megvalósítását.

- Célunk, a hatékonyabb és átláthatóbb intézményi rendszer működetése, illetve az uniós források sikeres bevonása érdekében tett reformok megvalósítása. Az elmúlt félévben jelentős előrelépést értünk el az intézményrendszer átalakítása területén, illetve új kisebbségpolitikai kormányprogram megvalósíthatósága érdekében. 
 
III. A magyar-magyar párbeszéd és együttműködés fórumrendszerének megújítása 

- A magyar közösségek differenciált helyzetére, a nemzetpolitikával foglalkozó hazai politikai szereplők körére és a kapcsolattartás szakmai tartalmának bővülésére figyelemmel az egyfórumú kapcsolattartást fel kell váltsa egy sokszínű, differenciált és hatékonyságában erősödő fórumrendszer. Ennek kialakulása felé mutatnak a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának megalakulása, illetve a Köztársaság elnöke által kezdeményezett és a tervek szerint rendszeres egyeztetés is. A Kormány és a Miniszterelnök - saját felelősségéből fakadóan - továbbra is súlyponti szerepet játszik a magyar-magyar együttműködésben és vállalja az ebből fakadó feladatokat. A kapcsolatok intenzitását jól mutatja, hogy a Kormány megalakulása óta a miniszterelnök négy alkalommal találkozott plenáris formában a határon túli magyar szervezetek vezetőivel és több külön egyeztetésre is sor került.

- Alapvető fontosságú kérdésekben valamennyi magyar közösség és a Miniszterelnök, valamint a Kormány tagjai részvételével kerül sor egyeztetésekre, Magyar-magyar Kormányzati Konzultáció elnevezéssel. Az első ilyen jellegű egyeztetésre 2006. december 13-án került sor. 
 
A kapcsolattartás többszintű rendszerének elemei:

államfői dimenzió:

A Kormány nagyra értékeli az államfő kezdeményezését, amelynek eredményeképpen meghatározott időközönként a magyar közösségek tudományos-kulturális életének képviselői, szakértői eszmét cserélhetnek és javaslatokat fogalmazhatnak meg a magyarság jövőjével kapcsolatosan.

parlamenti dimenzió:

A Kárpát-medencei magyar közösségek választott képviselőit tömörítő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) a Kormány olyan intézményi formának tekinti, amelynek révén a határon túli magyar közössége ügye folyamatosan napirenden lehet a magyar Országgyűlésben. 

önkormányzati, regionális dimenzió:

A Kormány támogatja a települések, kistérségek, régiók együttműködéseit, és kész ezek előmozdítása érdekében intézményi háttért is biztosítani. Nagy fontosságúnak tartjuk és támogatjuk a különböző magyar közösségek civil szervezeteinek regionális és európai szintű együttműködését is.

kormányzati dimenzió:

A Magyar-magyar Kormányzati Konzultáción túlmenően a Miniszterelnök - figyelemmel a külhoni magyar közösségek eltérő nagyságára, differenciált voltára és a közösségi vezetők politikai súlyára és elfogadottságára - évente leglább két alkalommal külön is konzultál nemzetpolitikai kérdésekben az RMDSZ, az MKP és a VMSZ vezetőivel.
A miniszterelnöki szintű egyeztetéseken túlmenően a Kormány biztosítja a folyamatos kapcsolatot a magyar közösségek és a szakpolitikáért felelős magyarországi intézmények (a Miniszterelnöki Hivatal és minisztériumok) között.

- Új elemként, a magyar kultúra egységének demonstrálására 2007-től kétévente - a választási éveket kikerülve - megrendezésre kerülne a világ magyarságának kulturális fesztiválja. Ennek finanszírozását a Kormány külön forrásból vállalja. A fesztivált úgy kell megszervezni, hogy abba a határmenti települések aktívan bekapcsolódhassanak, és a rendezvény szolgálja a magyarság egyes közösségeinek minél jobb magyarországi megismerését, a szoros személyes kapcsolatok kialakulását.
 
Budapest, 2007. január 25.
Összeállította: Gémesi Ferenc, külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkár